A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 5/3. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 5/3. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. július 19., szombat

Cornelie C. G. - Érzelmi vírusveszély

Első sorban szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak, akinek a jóvoltából ezt a példányt elolvashattam. 

Fülszöveg: "Washington-Róma… a majd kilenc órás repülőút csak a kezdete Antony Wilson, nemzetközi elismertségnek örvendő pszichológus és Tiziana Montelloni Smith írónő közös utazásának. A romantikus, angyal arcú Tiziana egy kihűlt kapcsolat emlékei elől menekül Rómába, felidézni Olaszországban töltött gyermekkorát. Antonyt, aki korábban az Egyesült Államok terrorelhárító tisztje volt, egy előadásra hívják az Örök városba.
Megismerkedésük ártatlan flörtnek indul, nem is sejtik, hogy közös útjuk, közös sorsukká alakul. Életük örökre megváltozik, miközben egy, a világot fenyegető biológiai fegyverért vívott kíméletlen hajszába keverednek.
A szálak egyre kuszábbak, ismerősök bukkannak fel Antony múltjából, miközben Pandóra szelencéje kinyílik. Az ámokfutásban a furcsa párost csak a lány fantáziája és a férfi múltban szerzett tapasztalata segítik felfegyverzett üldözőikkel szemben.
Cornelie C. G. Olaszország varázslatos tájain játszódó, humorral és szerelemmel fűszerezett, filmszerű regényének alapjául valóságos események szolgálnak. Az írónő lerántja a leplet a hatalmasok világáról és harcukról, aminek tétje maga az emberiség jövője.
“Izgalmas, több szálon futó és végül meglepő fordulatokkal összefésült történet, amelyből nem hiányozhat a szerelem sem. Ez az a könyv, amit tényleg nem lehet letenni.”
dr. Békési Andrea, a Bátor Tábor Alapítvány orvos igazgatója"

Nem ismerem az írónőt, nem olvastam tőle semmit, ezért nem voltak elvárásaim.  Nagy igyekezettel láttam neki az olvasásnak és már az elején kiderült, hogy izgalmas könyvet tartok a kezemben. Pörögtek az események, olvastam, lapoztam és elfelejtkeztem a külvilágról, de aztán kezdtem visszatérni a valóságba. Valami elkezdett zavarni. Az elején nem tudtam meghatározni, hogy mi az, aztán rájöttem. Több szálon fut a cselekmény, ami mindig jó, mert így találgathatom, hogy vajon mi az összefüggés közöttük. Már az elején kiderült, hogy lesz egy érzelmi része is, és ez zavart engem, pontosabban az, ahogy lebonyolította az írónő. Úgy éreztem, hogy valószínűtlen volt, a vége felé pedig egyenes fura az Anthony és Tiziana viszonya.
Tehát volt benne minden: vonzódás, érzelmi dráma, izgalom, üldözés, menekülés, harc stb. Ez mind kell egy ilyen könyvh9z, de talán én kicsit másképp kevertem volna a dolgokat és másképp határoztam volna meg az arányokat.
Voltak benne pontatlanságok, például egyik helyen  a vonatot említi, holott addig a pillanatig Tiziana csak repülővel és autóval utazott. A másik pedig Jack esetében, amikor Tiziana vállon lőtte, mégis a karja vérzett, de ezek inkább figyelmetlenségek.
Hiányoltam a leírásokat, úgy a helyszínek részletesebb bemutatását, mint a szereplőkét. Nagyon keveset tudtunk meg a szereplőkről, a helyszínekről pedig még kevesebbet, pedig igazán érdekes lett volna olvasni a festői olasz tájakról. Próbáltam elképzelni a harc jelenetet, ami során Jack fogságba került, de valósággal képtelenség volt, ugyanis semmit nem osztott meg velünk az írónő arról, hogy milyen Dominic háza, nappalija stb. Próbáltam elképzelni Tizianát amint hátrál és próbál valami kiutat találni Jack elől, reméltem, hogy megragad majd valamit, ami az útjába kerül, de azt sem tudtam mi veszi körül.
Még volt egy másik dolog, ami zavart és már kezdett idegesíteni a vége felé, mégpedig az, hogy annak ellenére, hogy a szereplők amerikaiak voltak, mégis helyenként a magyarországi köznyelvet használták. Ha fordító követ el ilyen hibát, akkor azt fogom mondani, hogy elvette a könyv eredeti ízét/zamatát. De mivel az írónő magyar, kicsit jobban kellett volna törekednie arra, hogy ez ne kerüljön be a könyvbe.
Ezeket nem bántásként írom. Remélem eljut az írónőhöz is és átgondolja.
Ettől eltekintve örömmel olvastam a könyvet. Hamar végeztem vele, ami ha unalmas lett volna, nem történik meg. Szívese olvasnék még az írónőtől és várom a következő könyvét. Minden kezdet nehéz, de remélem nem adja fel és a következő alkotás még izgalmasabb lesz. Kívánok neki sok sikert, kitartást és örömöt az íráshoz.

Értékelésem: 5/3

2013. április 8., hétfő

Håkan Nesser: A gonosz arcai

Eredetileg nem szándékoztam írni erről a könyvről, mert jót nem nagyon tudok róla írni, rosszat meg nem tudom, ha érdemes.

Fülszöveg: "A vonzó tanárnőt férje holtan találja a fürdőkádban. A férj az éjszakát tök részegen végigaludta, nem emlékszik semmire. Alibije nincs, minden bizonyíték ellene szól, elítélik. Nem sokkal később mégiscsak feldereng félálmában egy emlék arról az éjszakáról. Másnap levelet ír, telefonál – további sorsa forog kockán. Ám még azon az éjszakán valaki megfojtja. Van Veeteren rendőrfelügyelő kezdettől fogva gyanította, hogy nem ez a szerencsétlen alak a gyilkos, s ő híres arról, hogy megérzései szinte mindig nyomra vezetnek. A Svéd Krimiíró Szövetség díjnyertese."

Ez az első skandináv krimi, amit olvasok és egyelőre az utolsó is.

Ez egy elég furán felépített krimi.  Azzal kezdődik, hogy elítélnek valakit és utána kezdődik igazából a nyomozás. Sejteni lehetett végig, hogy kit kellene keresni, ezért nem sok meglepetés tartalmazott, hacsak a borzasztó titkot nem vesszük figyelembe, amire a könyv végén fény derül.

Értékelésem: 5/3

Köszönöm @robinsonnak a könyvet.

2013. február 23., szombat

Nyírő József - A zöld csillag

Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2007
214 oldal · ISBN: 9789736651717

Már jó ideje befejeztem ezt a könyvet, de valahogy nem tudtam nekifogni ennek a bejegyzésnek. 

Fülszöveg: A zöld csillag című regény az emigrációban született. A kérdésfelvetése tulajdonképpen ugyanaz, mint az Íme, az emberek!-ben: egy lassan feledésbe merülő kor, illetve sokak számára ismeretlen világ felidézése – a menekülttáborok élete, lakóinak küzdelme a nyomorúságos léttel, a kiúttalanságban a remény keresése mindenáron. A remélni és boldogságért tenni, küzdeni kell írói üzenet optimizmust sugall, még akkor is, ha ez „csak” egy szerelmi boldogsággal végződő történet kapcsán történik, s még akkor is, ha ennek a beteljesülésnek a legfőbb közbenjárója egy parafenomén, a „látó” ember.

Ez az első  Nyírő József könyv, amit elolvasok és egy darabig az utolsó is. Nagyon haragudtam az íróra olvasás közben. A humora egyáltalán nem fogott meg, sőt zavart. A másik dolog, amiért mérges voltam, az a szöveg rendezése volt. Voltak olyan részek, amiket kétszer is el kellett olvasnom, hogy megértsem ki is mondta azt. 

A történet elég gyenge,  de ennek ellenére kicsit jobban kidolgozva, kibővítve és a túlzásokat kihagyva, szerintem lehetett volna belőle egy jó könyvet írni.

Értékelésem: 5/3

2012. október 3., szerda

Joseph Conrad - A titkosügynök

Kriterion Kiadó, 1989
  • 250 oldal
  • Kötés: félvászon papírborítóban (ami nálam hiányzik)

Fűlszöveg: "Mr. Verloc, a címben szereplő titkosügynök – igazában szatócs és tipikus nyárspolgár – beépül a Londonban élő anarchisták közé, és értesüléseket szerez róluk egy nagyhatalom követsége számára. A követségnek azonban valami merényletre volna szüksége, amit a menekült anarchisták követnének el, hogy azután a felháborodott angol kormány börtönbe csukja vagy kiutasítsa őket. Mr. Verloc jó pénzért erre is hajlandó: szállítja a merényletet. A greenwichi obszervatórium felrobbantása azonban nem egészen úgy sikerül, ahogy tervezte. A titkosügynök politikai krimi. Másrészt azonban pszichológiai regény: Mr. Verloc feleségének és félkegyelmű sógorának lelki kálváriája, s a politikai alvilág homályos céljai és a magánélet nyomorúságai összefonódva végül hármas tragédiához vezetnek." Forrás

Említettem már, hogy edzem magam, arra készülök, hogy ne hagyjak félbe könyvet csak akkor, ha már tényleg olvashatatlan. Bevallom ezt a könyvet szivesen abbahagytam volna régebb, de most erőt vettem magamon és végig olvastam. Rájöttem, hogy nem csak azért lehet gyorsan olvasni egy könyvet, mert nagyon jó, hanem azért is, mert nem jó és hamar be kellene fejezni, hogy egy jobbat olvashassak. 

A könyvről röviden annyit írnék, hogy nagyon hosszan, részletesen mutatja be a szereplők életét, karakterét, gondolatait. A kor társadalmát is nagyon részletesen körülírja. Mondhatnám elég "száraz" az egész könyv, a végén zajlik le a cselekmény, ami nagyon megrázó.

Nem szeretek általánosítani, szerintem egy könyv elolvasása még nem jogosít fel arra, hogy véleményt mondjak az író stílusáról, de ez a könyv nekem nem tetszett annyira, hogy most elolvassak Joseph Conradtól egy másik könyvet.

Értékelésem: 5/3

2012. augusztus 19., vasárnap

John le Carré: A kém, aki bejött a hidegről

John le Carré (Poole, 1931. október 19. –) angol író, a kémregény irodalom egyik legismertebb alakja. Eredeti neve David John Moore Cornwell. Immáron több mint negyven éve a cornwalli St. Buryanben él.  Forrás


Amikor Alec Leames utolsó ügynökét is megölik Kelet-Németországban, a kémet visszahívják Londonba. Leames úgy hiszi, annyi hosszú, sötét és jeges év után végre bejöhet a hidegről. Ám Kontroll, a brit hírszerzés feje mindenáron térdre akarja kényszeríteni a kelet-német kémszervezetet. Terve megvalósításához Leamesre van szüksége, a kémre, akit még egyszer, utoljára visszaküld a hidegbe... John le Carré regényét világszerte a kortárs angol irodalom egyik legnagyszerűbb alkotásaként tartják nyilván. Forrás


A könyvet románul olvastam, mert így tudtam beszerezni. Pontosabban a román reklám jutott el hamarabb hozzám, az ára nagyon jó volt, így lecsaptam rá. Lényegében, ha fordítást olvasol, akkor majdnem mindegy milyen nyelven olvasod.

Könyvértékelés: Sajnos nem vagyok megelégedve vele. Többre számítottam. A címe és a leírás alapján egy érdekes, izgalmas, mozgalmas kémregénynek néztem. Nagy lelkesedéssel láttam neki az olvasásnak és vártam, hogy mikor indul be a cselekmény, mikor jutok el arra a pontra, amikor nem tudom letenni a könyvet és az idő múlásáról megfeledkezve olvasom. Már a könyv felén is túlhaladtam és mégsem következett be az, amire oly nagy izgalommal vártam. Ekkor beszélgettem egy skót ismerősömmel a könyvről és az íróról. Ő mondta, hogy azt hallotta John le Carré regényei unalmasak. Most nem tudom mit mondjak, én nem általánosítanék, de ez a könyv, ahhoz képest, hogy kémregény, elég unalmas. Az utolsó 10 - 20 lapon felgyorsulnak az események, de én nem vagyok híve ennek az elosztásnak. Megnéztem a Moly.hu-n az értékeléseket, a vélemények megoszlanak. Van aki nagyon dicséri, van akinek nem tetszett, van olyan is, aki nehéz olvasmánynak kategorizálja. Én elolvastam, befejeztem, mert nem szeretem félbe hagyni a könyveket, de aki olyan regényt keres, amitől kiszökik a szíve a helyéről, annak nem ezt ajánlanám.

Értékelés: az 5-ös sákálán 3-as


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...